"Mások vittek rossz utakra engem..." szól a régi sláger - tényleg?

 

Elérkezett a halálom és újjászületésem 12. évfordulója. Szinte majdnem minden évben megosztom veletek ilyenkor a gondolataimat, hiszen 2014.07.10-én megváltozott az életem, és minden év egy újabb, tapasztalatokkal teli év. Mindaz, amit megtettem és/vagy nem tettem önmagamért, meghatározza hova jutok, hol tartok és milyenek a mindennapjaim.

 

De vajon kire hallgatunk útközben és kire nem? Te megkérdezel másokat, amikor elakadsz vagy elbizonytalanodsz, hogy mit tennének a helyedben?

 

 

 

 

Amikor ott ültem Füreden a parton - a rehabilitáció alatt nem volt más dolgom, mint az, hogy magamra figyeljek és gyógyuljak -, megpróbáltam megérteni, mi a fene történt. Hogyan jutottam el oda, hogy majdnem belehaltam az életembe?

 

Először mindenki mást hibáztattam azért, ahogy viselkedtek, ahogy bántak velem, amennyi terhet rám raktak. Azután rá kellett jöjjek, hogy nem, nem ők, hanem én. Szétfeszített belülről a látszólag boldog életem, mert megengedtem, hogy úgy bánjanak velem, ahogy és vittem mindenkinek is a terhét.

 

A felelősségvállalás azonban nem azt jelenti, hogy mindenért én voltam a hibás. Nem én voltam felelős mások viselkedéséért, döntéseiért vagy azért, ahogyan bántak velem. Azért voltam felelős, hogy engedtem ezt. Abban vagyunk felelősek, hogy mikor mondunk nemet, és mit teszünk, amikor végre felismerjük, hogy valami rombol minket.

 

A hibáztatás a múltban keres bűnöst. A felelősségvállalás a jövőben keres lehetőséget.

 

Éreztél már hasonlót?

 

• Álltál már értetlenkedve magadra maradva, kérdésekkel és miértekkel tele?
• Volt már, hogy csak tetted a dolgod, ahogy mindig, ahogy az Élet hozta a tennivalókat?
• Érezted már, hogy TE mindent megteszel, de a kutyát nem érdekli igazából, hogy veled mi van?

 

Akkor érted, miről beszélek...

 

A legfurcsább ebben az életvitelben az, hogy nem tűnik furcsának, nem tűnik rossznak, hisz így természetes. Anyaként megoldod a gyermeked gondjait, igyekszel a legjobbat megteremteni nekik. Feleségként is helytállsz és tartod a frontot. Gyermekként próbálsz a szüleid mellett is állni. Munkatársként pedig azon vagy, hogy a legjobbat hozd ki magadból. De mit kapsz te? Értékelnek? Elfogadnak? Szeretnek? Támogatnak? De tényleg?

 

Úgy tűnik, igen...

 

Aztán hirtelen elszakad a cérna és belehalsz, mert nem láttad, nem vetted észre a jeleket. Miért?

 

Mert így volt természetes. Hisz, amikor elakadsz, amikor elbizonytalanodsz, akkor többnyire megkérdezel másokat: "Te mit tennél a helyemben?" Mit fog mondani? Azt, ami benned is motoszkál. Megerősít abban, hogy bírnod kell, tűrnöd kell, néha feladnod kell, erősnek kell lenned, haladnod kell, de ne vállalj nagy kockázatot.

 

Ezt mondja, mert ugyanazok között a félelmek és korlátok között él, mint te is - nem tud mást mondani. Így természetes. Mert az ő életük ezt tanította meg nekik...

 

Ha ő maga fél a változástól, azt fogja tanácsolni, hogy ne változtass - ne menj szembe a családoddal, ne állj ki magadért a munkahelyeden, ne vállalkozz, stb. A félelmeidet fogja erősíteni és igazolni, mert ez igazolja az ő életét, az ő döntéseit is. Csakhogy e tanácsok megfogadásával ugyanazt az életet választod, amit ő él.

 

Tényleg ezt akarod? Elcserélnéd az életed vele vagy inkább a sajátodon változtatnál?

 

 

Miért annyira fontos ezt elmondanom pénzügyi tanácsadóként?

 

 

Azért, mert tanácsadóként a legnehezebb feladat kívül maradni. Rettenetesen nehéz megállni, hogy ne osszam az észt - mert én jobban tudom. Sok tanácsadó elköveti ezt a hibát, csak mert nem érdekli vagy tényleg azt gondolja, csak az a jó neked, amit ő mond. 

 

Nem azzal van baj, ha megkérdezünk másokat. Néha éppen egy kívülálló veszi észre azt, amit mi belülről már nem látunk, mert ugyanazokat a köröket futjuk a saját gondolatink körül.

 

A kérdés az, hogy a kapott véleményt iránytűként használjuk-e, vagy átadjuk vele a kormányt is. Meghallgathatsz másokat, kérhetsz segítséget, támaszkodhatsz szakemberre – de a saját életed döntéseit nem szervezheted ki. A jó segítő nem magához köt, hanem egyre inkább képessé tesz arra, hogy nélküle is tisztábban láss.

 

 

 

 

És itt ér össze mindaz, amit Füreden megértettem azzal, ahogyan ma tanácsadóként dolgozom. Mert amikor leülök veled beszélgetni, az első dolog, amit elmondok, hogy "SOHA nem fogok helyetted dönteni". Megadok minden információt - előnyt, hátrányt, csapdát, apróbetűt, szempontot, stb. - ahhoz, hogy jó döntést hozhass, de dönteni neked kell.

 

Miért? Mert már tudom...

 

Igen, már tudom, hogy sokkal könnyebb másokat kérdezgetni és az általuk mondottakat követni, mint saját magunk önálló döntéseit meghozni, begyűjteni a szükséges információkat és a számunkra fontos adatok, tények, szempontok, tapasztalások, célok alapján tudatosan dönteni. Azután pedig tenni, vagyis elindulni és haladni a saját utunkon...

 

Érzed a különbséget? Nem azt tudom jobban, hogy NEKED mi a jó, hanem azt, hogy TE kellesz a céljaid eléréséhez. Én csak támogatlak majd ezen az úton információkkal, útmutatásokkal, odafigyeléssel.

 

 

Rúgd ki a pénzügyi tanácsadódat - mondták és megtetted?

 

 

Nehéz téma és külön cikket fogok írni róla. Most csak annyit kérdezek tőled: "tényleg csak a pénzt húzta le rólad, tényleg boldogulsz egyedül?" Azt gondolom, az alapvetés téves. Mert nem az a lényeg, hogy kap-e pénzt (jutalékot) a tanácsadásért, közvetítésért vagy sem. Te is pénzért dolgozol, ettől még nem vagy rossz ember. Az a lényeg, hogy képes-e a TE érdekeid szerint segíteni, a TE szempontjaidra figyelve.

 

Az értékesítésmentes tanácsadó is értékesít, csak nem pénzügyi terméket, hanem önmagát (tanácsadást, kurzusokat, könyvet). Ettől hiteles? Ettől biztosan jó az amit mond? Anélkül, hogy ismerne téged? Az a fontos, hogy NEKED mire van szükséged! Általános érvényű tanácsokra és útmutatásokra, vagy személyesen rád szabott támogatásra. 

 

Amennyiben megérted, hogy ez a te érdeked, akkor sikerülhet bármi (nem csak a pénzügyeidben). Viszont, ha a könnyebb utat választod, akkor csak a szerencsén múlik majd. A könnyebb út az, ha bedobod a kérdésed egy Facebook csoportba és a sok önjelölt gurunak hiszel. A nehezebb út az, ha megkeresed a saját miértjeidet és felépíted a saját boldogságodat a saját döntéseiddel.

 

Mielőtt bárkitől elfogadsz tanácsot, kérdezd meg magadtól: Átélte már ugyanazt? Békéből, szeretetből, rád figyelve beszél vagy bármi más (érdek, félelem, stb.) vezérli? Elcserélnéd vele az életed (minden szempontból)? Tényleg úgy él, tényleg úgy érte el, ahogy állítja?

 

Bármikor hozhatunk rossz döntést a legrészletesebb átgondolás után is. Viszont a fotelharcosok, az önjelölt guruk mennek tovább, élik a saját életüket. Mások valóban vihetnek rossz utak felé. De a lépéseket végül nekünk kell megtennünk – és nekünk kell megállnunk vagy irányt változtatnunk is.

 

TE leszel az, aki viseli majd a döntéseid következményeit. TE maradsz ott azzal az élettel, amit felépítettél. Sokkal nagyobb az esélyed a túlélésre, ha tudod, mit miért teszel.

 

 

 

 

Ott Füreden értettem meg, hogy az én életem az én felelősségem. Ott döntöttem el, hogy soha többé nem halok bele a mindennapokba. Másokat okolni egyszerű felelősséghárítás, ami majdnem megölt. Ettől nyilván nem lett az életem tündérmese. Vannak mélypontok, vannak problémák, de mégis teljesen más.

 

Tudom hova tartok, sokkal többet értem el ezalatt a 12 év alatt, mint addig összesen. Megváltoztam, és ma már tudom, hogy a boldogság nem egyetlen nagy döntés. Sok apró döntésből épül fel: abból, hogy mire mondok igent, mire mondok nemet, kit engedek közel magamhoz, mit viselek el, mikor kérek segítséget, és hajlandó vagyok-e nap mint nap tenni önmagamért.

 

Nem minden történés múlik rajtunk. De az, hogy a lehetőségeinkhez mérten milyen irányba indulunk tovább, már a mi felelősségünk.

 

És te? Mi hiányzik most ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerülj ahhoz az élethez, amelyben nem csak helytállsz, hanem jól is vagy?

 

Dönts tudatosan, és erősödj meg – emberileg és pénzügyileg is!

Móni

(Szöveg és képek: Czirákiné Kocsis Mónika - minden jog fenntartva (2026.07.10.))